Úgy indult, hogy szép az érem, szóval kell nekem. Nekünk!

Futással ismerkedő barátnőmmel találtuk ki, hogy számunkra ez A TÖKÉLETES verseny. Két kör: az első 7 km-t futjuk együtt, a másodikat majd én egyedül. Valahogy csak túlélem! Edző versenynek szántam, a cél az volt, hogy viszonylag alacsony pulzussal sikerüljön végig menni. Mondjuk ez csak kb. sikerült. A 157-es átlag pulzus lehetett volna alacsonyabb is, de valahogy mostanában 160-as pulzus felett érzem jól magam...

Nagy tanúság számomra, hogy a verseny előtti napokban meg kell nézni, hogy hova is megyünk versenyezni! Előre be kell pakolni, ki kell készíteni mindent. Készülni kell, na!! De tényleg. Még akkor is, ha az embernek nem ez az első versenye. Nemhogy másfél órával a rajt előtt nem voltunk ott, de szó szerint befutottunk a rajtzónába és indultunk is. Izgulni nem volt idő, az tuti!

Amúgy jó kis verseny volt, nem túl izgalmas pályával, kedves szervezőkkel. Tényleg nagyon szép érmet és egy jó kis csősálat adott, ami tök jó ötlet a szervezőktől és tényleg praktikus így az őszi hidegek előtt.